Valós helyszínen, valós időben, nem valós történetek a székesfehérvári vendéglátóegységek egy-egy napjáról, a Plety család és a szerző szemszögéből. Bármi nemű egyezés a sztori kitalált részében valósággal mindössze a véletlen műve – de ezt Önök úgyis tudják. Véletlenek pedig úgysincsenek…
„Életünk során főleg három dolgot sajnálhatunk:
az elrontott ifjúságot
az értelmetlen és bamba bámulással meggyalázott szép festményeket,
valamint a helytelen készítéssel elpazarolt finom teákat.”
Kínai közmondás
- Tehát lesz egy cappucino, egy áfonyás sajttorta és egy kókusztejes Nai Xian, egy Hojicha csokis sajttortával, valamint egy Kasmíri Chai, répatortával. Máris hozom! – indul a pultba Jóképű.
- Hihetetlen, hogy mindezt megjegyzi! Csodálom az ilyen IQ fájtereket! – ámul a 18 éves Plety Anna, aki, mint mindig, most is családjával tölti hétfő estéjét, már vagy két éve. Történt ugyanis anno, hogy Anna, mikor éppen csak kijárta a gimnázium tízedik osztályát, az egyik irodalom órán valami nagynevű költő művét elemezve ráeszmélt az igencsak nem egyedi esetre: a családja csak úgy lóg a levegőben, mindennemű közös programot mellőzve. Szó szerint mindent. Nem járnak moziba, színházba, de még csak az utca végén álló 10 emeletes tövében békésen meghúzódó játszótérre sem, mióta elmúlt négy és fél éves.
Éppen ezen ominózus szociálpszichológiai felfedezés és Anna teljes kifakadása következményeként Pletyék minden egyes hétfő délutánt együtt töltik.
A kezdetek kezdetén csak sétálni jártak a közeli parkba és erdőbe, aztán egyre többször csöpörgött, sőt! – szakadt az eső hétfő délutánonként, mint azt már jelezve, hogy nem is kéne ennyire erőltetni ezt a dolgot, hiszen nem biztos, hogy célszerű manapság az emberi kapcsolatokat ápolni. De a Plety família konok és akaratos népség, olyan fajta, aki egyáltalán nem ijed meg holmi hurrikántól! Hiszen annyi kávézó és étterem van a városban!
Anna a legkisebb Plety. Úgy egyhetven’ magas, hosszú, igazán nőcis lábakkal, izgalmas csípővel, hirtelen fejlődésnek induló mellekkel és olyan exhibicionizmussal, mely pont olyan nagy, mint amilyen pici az ész. Anna modellkedni akar, amivel nincs is gond, mert tényleg nem ronda, de valljuk be őszintén, annál egy kicsikét csak több kell, mint a „Világbéke” és „Óh, köszönöm! Tenkíjú”! Majd talán az éreccségi után, ha lesz olyan valaha, mert a matek és irodalom inkább kettes, mint jobb…
Most éppen a régen Bástya néven elhíresült fehérvári intézményt látogatták meg. Olvasták valahol, egy két-három évvel ezelőtt megjelent napilapban, hogy a Bástya már Mokka, és elnyerte a város legszebb WC-je címet. Na, ez már elég nyomós indok, hogy betérjen a kedves vendég egy jó kávéra, vagy ha nem is olyan jó az a kávé, legalább tiszta vécében pisilhetnek. De jó a kávé. Nem is kicsit. Tavaly volt egy amatőr kezdeményezés, hogy melyik a legjobb kávé a városban, és hat különböző márkából az egységben kapható Costadoro nyerte el a barista legpozitívabb elismerését. Ezen mondjuk nem is csodálkozunk, hiszen 1890-ben Oreste Beccuci nyitotta meg Torinóban a világ első Costadoro pörkölő üzemét, s azóta töretlen a kávé sikere mind Italia csizmájában, mind a világ valamennyi pontján. Nem kétség, az olaszok nagyon ott vannak a kávétermesztésben, szívvel-lélekkel űzik az ipart.
Aztán telnek-múlnak az évek, egyre csak azon kapjuk magunkat, hogy a Mokkára keresztelt „kulturkávézó” bezárta kapuit, s egy februári napon, pontosan 19-én már, mint teaház nyílottak ki a bérház alagsorában kialakított boltíves egység spalettái. Az attitűd ugyan teljesen megváltozott, de ez nem is olyan nagy baj, főleg, hogy a Vasati, azaz az indiai feng shui csínja- és rendje szerint történt mindez.
- Hidd el, nem mindenki olyan idióta, mint te! – csapta le egyből a labdát Alex, a Pletyk család huszonéves, szőke, kékszemű metroszexuális tagja, akinek mindig is fontosabb volt, mit gondolnak róla a barátai és a külvilág, mint saját maga. Önbizalma egyelő a nullával, de színészi tehetsége az egekben van, amit jól ki is használ, mert mindenki egy öntelt faroknak tartja. Kivéve azok a nyálas barátai és barátnői, akik nem. És mondjuk, ők vannak többségben. Nyilván nem globális szinten, de egy Justin Bieber kinézetű srác totál leveszi a lábáról a tiniket.
- Csitulj már, az egész kóceráj titeket hallgat! – próbál vasfegyelmet tanúsítani idősebb Pletyk, aki hétfőnként sosem tudja elengedni magát, s mint aki karót nyelt, uralja a szűnni nem akaró vitahullámokat. Vagy inkább cunamikat. Nem mintha a hét további hat napjában kicsit is elengedné magát, de ez nyilván a katonaságban betöltött pozíciójának köszönhető. András tökéletes hasonmása Bruce Willis-nek: magas, vékony, kopasz, és olyan erős, hogy ha valakit pofon vág, az tuti megcsókolja a szemközti falat, legyen az kettő vagy akár húsz méterre tőle. A kemény pasastól valójában mindenki retteg. Kivéve a családját, mert tudja, ha nem vág jó pofát a dolgokhoz, csakhamar egyedül találja magát.
